A Világörökségi Bormúzeumnak helyet adó egykori serház 1790 körül épült. Erről egy 1790-ben készített kéziratos várostérkép tanúskodik, melyen az egyemeletes épület mellett a terület Serház utcai frontján két szárazmalom is elhelyezkedett. Tulajdonosa ekkor a magyar királyi kincstár volt. 1796-ból fennmaradt Georg Kitzling osztrák építészmérnök feltárási rajza, ami alapján meggyőződhetünk arról, hogy a vastag falu barokkos kőpárkányzatú ablakokkal ellátott építmény alsó szintjén voltak a sernevelő helyiségei, s ezektől boltozatos csatorna vezetett a Bodrogig. Az emeleti szinten valószínűleg a serfőzde munkásai és a kincstári uradalom alkalmazottai laktak. 

A 18. és főleg a 19. században jelentős zsidó bevándorlás történt a Habsburg Birodalom majd később az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező Morvaországból és Galíciából (a mai Lengyelország déli és Ukrajna nyugati része) Magyarország irányába. Közülük sokan Tokaj-Hegyalján telepedtek le, akiknek a fő tevékenységi körébe a borkereskedelem tartozott, mintegy kiszorítván ebből az ágazatból a vegyes etnikai összetételű, balkáni eredetű, összefoglalóan görögökként nevezett kereskedőket. Ezen jövedelmező tevékenységük folytán nagy vagyonra tettek szert, és fontos gazdasági kulcspozíciókat töltöttek be Tokaj-Hegyalján egészen a második világháborúig.

Ezekkel az eseményekkel magyarázható, hogy a serház a tokaji izraelita hitközség tulajdonába került és 1874-ben zsidó iskola, valamint rituális fürdő (mikve) létesült az épületben. A tantermek az emeleten, a fürdő pedig a földszinten lett kialakítva, de itt lakott többek között a rabbi, a hitközségi jegyző, a főkántor, a kántor és a sakter is az 1930-as években. Seiler Mór adományából 1928-ban új tanteremmel egészítették ki, ami imaházul is szolgált. Az iskolát 1948-50-ben államosították, majd visszaadták a hitközségnek, mivel az épületben vallási létesítmények is voltak. Miután a hitközség 1962-ben a zsinagógát romló állapota miatt eladta a tokaji Földműves Szövetkezetnek, az iskolában lakásokat alakítottak ki. A fürdő helyén az 1980-as években kerámiaműhely működött. Az ezt követő évtizedekben súlyos amortizáció sújtotta, majd pedig Európai Uniós és önkormányzati forrásokat felhasználva teljes felújításon ment keresztül és 2015 november 10 – től mint tokaji Világörökségi Bormúzeum várja a látogatókat.  

A múzeum a Tokaj-hegyaljai borvidéken kívül (amelyet az UNESCO 2002-ben a világörökség részévé nyilvánított) 9 európai világörökségi borvidéket mutat be szőlészeti, borászati eszközök és a kádármesterség szerszámainak a társaságában, melyek mellet különféle interaktív eszközök, köztük a majdnem az összes teremben fellelhető elektronikus tárlatvezetők segítik a szemlélődést.