Legendák terme
Megismerkedhetünk a teremben azokkal a Tokajhoz kötődő jelentős személyekkel, akik a szomszédos Zsinagóga udvarán kialakított szoborparkban kaptak helyet.
A szoborpark megálmodója és megvalósítója, (egyben termünk kialakításának és megvalósításának ötletgazdája) a Tokaj Alapítvány.
Egy különleges könyv is látható itt: az 1867-ben kiadott Tokaj-Hegyaljai Album eredeti példánya, amely jelentős forrásértéket képvisel, nemcsak a borászat-szőlészet, vagy a geológia, hanem a történelemtudomány szemszögéből is.
Tokaj hegye, mint boszorkányok tanyája
A boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmek és tanúvallomások szerint minden népnek, országnak megvan a maga „boszorkányos” hegye, amely félelmetes boszorkányszombatok, beavatási szertartások helyszíne. A magyar boszorkányok a peranyagok szerint a Gellért-hegyen vagy a Tokaji-hegyen gyűlnek össze. Föltételezték, hogy ezek régebben pogány kultuszhelyek voltak, de az sem lehetetlen, hogy csupán a borospincékkel teli borvidék vonzotta oda a „boszorkányokat”.
Az egykori hegyaljai boszorkányszombatok emlékét őrzi a Weöres Sándor által megteremtett költőnő Lónyay Erzsébet verse „1809”-ből:
Seprű nyélre ülök,
Viharban repülök,
Alattam az utak
Giliszta mászások,
Alattam a hegyek
Vakondak túrások,
Alattam a folyók
Kúszó ezüst kigyók,
Alattam a házak
Piros szürke bogyók.
Tokajnak hegyére
A leg-tetejére
Boszorkány társimhoz
Szállok mulatozni,
Varangyokat enni,
Kén lángokat inni.
Fejér tsetsemőnek
Fogom ballik lábát
S tőbűlle-nyiszálom,
Fogom jobbik lábát
S tőbűlle-nyiszálom,
Szikrán meg-piríjttom.
Ha oda nem érek,
Repűlvénle-húllok,
A mezőn ki-nyúllok,
Darabokbúlöszve szednek,
El-temetnek.
Tokaj, 1809. tavasz (Weöres Sándor: Psyche Egy hajdani költőnő írásai)
