Tokaji Múzeum bemutatkozása

Igényesen megszerkesztett polgárház a főtér sarkán – Tokaj város szívében 1985 májusától látogatható a Tokaji Múzeum.

Az 1790 táján a görög eredetű Karácsony család által építtetett, majd a 19. században a Szaszaráthok tulajdonába került egykori keres-kedőfamíliák lakóháza egyemeletes, s kívül-belül gazdagon díszített. 

Nemcsak az épület, hanem a kiállítások minősége, a munkatársak látogatószeretete, és a „látványkertként” funkcionáló belső udvar hangulata is magával ragadja az ide érkezőt! A kereskedőlét fényűzése az avatatlan szem számára is kívül-belül minduntalan visszaköszön! Az épület belső tereinek némelyikét páratlan értékű falfestmények díszítik, az egyik földszinti helység panorámafestése például olyan hatást kelt, mintha a szemlélő a kétszáz évvel ezelőtti Tisza-parton sétálna.

A múzeumi épület szépségéhez a kiállítások is „felnőttek”: az intézmény alapos felújításon esett át. A Tokaj-Hegyaljai szőlőgazdálkodást bemutató teljes tárgyi anyagot átszállítottuk a 2015 végén átadott Világörökségi Bormúzeum telephelyünkre, így kibővítve az ott bárki számára elérhető 21. századi interaktív tárlatot. A 2016. március 15-én újranyitott Tokaji Múzeum megfiatalított állandó tárlata részletgazdagon árnyalja Tokaj város és Hegyalja évezredes történetét, a régészet, a néprajz, és helytörténet tematikákra építve és még annál is többet nyújt.

A Tokaji Múzeum állandó kiállításait bemutató kisfilmünk

A Múzeum története

A régmúlt emlékei, a múzeumügy iránti érdeklődés az első világháborút követő években erősödött fel Tokajban. A két világégés közötti időben több tanár és tanítványaik foglalkoztak Tokaj múltjának kutatásával, úgynevezett régészeti figyelőszolgálatot láttak el, amatőr ásatások résztvevői voltak.
Az összegyűjtött anyagnak a helyi iskola adott otthont, mely jelentős szerepet kapott az oktatásban, nevelésben, de sajnos anyaga a háborúban megsemmisült. Ezen munka a második világháború után is tovább folytatódott Papp Miklós tanár úr vezetésével. Elsősorban Tokajban kallódó értékeket mentettek meg, majd később a gyűjtőterület kiterjedt a szomszédos településekre is. Újra működött a figyelőszolgálat. A régmúlt értékei az iskolában, majd a művelődési otthon épületében, végül a görögkeleti templomban kaptak helyet. A múzeumalapító és a tokaji helytörténeti gyűjteményt több évtizeden át életben tartója Pap Miklósvolt.

A Tokaji Múzeum első igazi otthona tehát a görögkeleti templom lett, ahol Tokaj múltja címmel önálló kiállítása is megnyílt, és már 1962-ben a megyei múzeumi szervezet kötelékébe került. 1974-ig működött itt a múzeum. Miután a Galéria alkalmatlanná vált múzeumi célokra, 1974-ben a templom épületével szemben, egy több száz éves borpincében nyílt meg a Tokaji Pincemúzeum, amely a tokaji történetét mutatta be a kezdetektől egészen az 1970-es évekig. A Pincemúzeum az új tokaji múzeumi épület átadásáig töltötte be hivatását.

1978-ban a megye megvásárolta a Tokaj főterén álló görög kereskedőházak egyikét, az úgynevezett Karácsony-házat, amelyben végleges otthonra talált a Tokaji Múzeum. Ebben a négyszintes épületben 1985. május 22-én nyílt meg egy új, igen gazdag, vegyes tematikájú kiállítás.

A Tokaji Múzeumnak helyet adó műemléki épület a Tokaj főterén álló polgárházak egyike. Főként a 18. században a Balkánról származó, vegyes etnikumú kereskedőnépesség, összefoglaló néven a görögök monopolizálták a borkereskedelmet. A görögök kompániába szerveződve különleges jogokat élvező kereskedőtársulatot hoztak létre, szorgalmas munkájukkal, sokszor ravasz üzleti fogásaikkal rendkívüli haszonra tettek szert. Ez a gazdagság tükröződik a Tokaji Múzeumnak helyet adó épületen is.

Az egyemeletes, rendkívül igényesen megszerkesztett, szépen tagolt lakóházat 1790 táján a módos, görög eredetű Karácsony család építtette.
A 19. században a Szaszaráthok tulajdonába került, akik szintén a legjelentősebb tokaji kereskedőfamíliák közé tartoztak. A lakóház kívül-belül gazdagon díszített. Az épület belső tereinek némelyikét páratlan értékű falfestmények ékesítik.

A homlokzati középrizalitban elhelyezkedő emeleti nagyterem a kor jellegzetes copf ornamentikáját viseli, amibe azonban sajátos keleti ízek keverednek. A parapet fölötti pászmákban egzotikus, kaftános, turbános figurák vonulnak, mintha a ház régi gazdái gyülekezésének lennénk szemtanúi. A falakat borító falfestmények a legutóbbi időkig rejtve voltak. A mész- és festékrétegek szerencsésen megőrizték a festményeket, amelyek közel két évig tartó restaurátori munka eredményeként váltak láthatóvá.